Fáy Árpád: Műhelyvázlatok - ki - Zétényi Zsolt,Kocsis István,Magyar Köztársaságban,Mintha Krisztus, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fáy Árpád: Műhelyvázlatok - ki

2007-03-18 11:43:56, vasárnap

	Fáy Árpád: Műhelyvázlatok - kiútkeresés a rendszerváltási társadalompolitika nemzeti megalpozásáról, korrekciójáról Ma kisebb társaságban bemutattam az alábbi tervezetet, amelyet április 5-ére terveztem Zétényi Zsolt és Kocsis István eltérő álláspontja között kialakítható közös nevezőről (jogfolytonosságot elismerő nemzetgyűlést azonnal vagy spontán jogfolytonosság helyreállítódási folyamatot?). Mai megjegyzések előszóként: Hogy mennyire magunkra vagyunk utalva egy nemzeti szellemiségű társadalompolitikai program kidolgozási igényével: Felkerestem a nemzeti konzultáció alapítvány egyik vezetőjét azzal a gondolattal, hogy folytatni kellene a félbe maradt kezdeményezést, és a párttól távolítva nemzeti intézménnyé kellene fejleszteni, és folyamatosan működtetni, talán a hajdani reformkori nemzeti kaszinók utódjaként, vagy a lefejezett (elárult) polgári körök kezdeményezést pótolva. A megkeresett alapítványi vezető (aki egyébként nagyvállalati vezető) azt válaszolta, hogy szamárságot beszélek, az egy választási eszköz volt, csak nem képzelem, hogy a politikát meghatározó tényleges konzultáció jöhetne szóba? Erről ennyit. Ha tehát nekem vagy másnak tényleges nemzeti társadalom politikai elvárásom volna, annak megfogalmazását ne várjam a nemzeti konzultáció szervezőitől, a hazudós Gyurcsányhoz se mehetek a másik oldalon, tehát magamra (magunkra) maradtunk. A hagyomány mechanikus hasznosíthatóságában nem hiszek. Nehéz erre az evidenciára szemléletes és el-nem koptatott példát találni. A napokban egy reggeli rádióműsor a sexuális felvilágosításról szólt, és váratlanul érdekesen kezdődött. Eszerint a mai szexuális problémák abból erednek, hogy régen, vagy 200 évvel ezelőtt a lányok 17 évesen váltak éretté, és ugyanebben a korban férjhez is mentek. Ezzel szemben ma a pubertás 12 évesen kezdődik, és 30 évesen akarnak legtöbben házasságot. Keletkezett 18 év, amelynek problémáira az égvilágon semmilyen hagyomány nem adhat segítséget, mert ez az egész életszakasz lényegében régen nem volt ismeretes. Ez az új életszakasz azonban nem lehet sem az erkölcsös megoldások, sem a családi élet, sem az egészség elvetésének az oka. Meg kell találni az új megoldásokat - az erkölcsről, az egészségről, a családról való lemondás nélkül. A párhuzam talán nyilvánvaló. A mai túlszervezett világunkban sem kell lemondanunk a hajdani alkotmányos hajnalkor, a lovagkor számos eszményéről az emberies, tisztességes, a szabadságot tisztelő sőt szolgáló hatalom dolgában. Az önkényuralom elfogadása helyett meg kell találni a ma megfelelő eszközöket az emberies, szabadság-tisztelő világ megteremtése érdekében. Más kifejezésekkel élve: a természetes személy alanyiságának kezébe kell helyezni a mesterséges jogi személy eszközét (az alkotmányos garanciákkal biztosítva). Szabad-e pártoktól elvárni a nemzeti alapkérdések megoldását, vagy pártoktól eltérően újszerű szervezeti megoldásokat kell keresni? Az utóbbi napok-hetek békességesnek szánt parlamenti párt-nyilatkozatai dicséretes eredménynek könyvelik el, hogy a rendőrség nem rendezett lovasrohamot a március 15-ét ünneplők ellen. De nem ez a kérdés, hanem hogy mi legyen a csalással nyeregbe került hatalombitorlókkal, és teljes parlamenti támasztékrendszerükkel?! Volt a Kossuth-téri napokban egy koncepció, amely hetekig érdeklődést váltott ki. Eszerint a népszuverenitás közvetlen gyakorlásának vészhelyzet kezelési lehetősége új irányt adhat a legteljesebb nyílt rendszerváltási csődből való kibontakozásnak. Az alaptörvény 2.§ 2-3 bekezdései a következőt tartalmazzák: (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Teljes a rendszerváltási társadalompolitikai kudarc. A hazugság erkölcsi válságából pillanatok alatt teljes vértezetében kibontakozott politikai-törvényi-alaptörvényi-közjogi-alaptörvényi válság kezelésére alkalmatlan a jelenlegi "képviselők útján gyakorolt népszuverenitás". A válság kezelésében a politikai pártok rendszerére épülő politika jelentős kiegészítéseként, a nemzeti rendszerváltási alapvető kérdésekben akár rögtönzött kiegészítő intézménye kelhet életre, amit sokmindennek lehet nevezni: 1) nemzeti kerekasztal rendszerváltást korrigáló kezdeményező oldala 2) alkotmányozó nemzetgyűlést kezdeményező népgyűlés 3) nemzeti létkérdések rendezésének politikai kezdeményező testülete 4) stb. A lényeg az, hogy amíg a képviselet útján gyakorolható népszuverenitást a hivatalos politika szinte minden intézményében súlyosan korlátozza (választási bizottság, kormány, parlament és államelnök, súlyos és állandósult választási csalások és bizalmatlanság stb), addig a kétségtelen nemzeti-társadalmi vészhelyzetben ott a kínálkozó és bár szokatlan, de jogilag is legális lehetőség, hogy a közvetlen népszuverenitás elvén az eszközök elképzelhető legszélesebb skáláját felhasználva, katasztrófa elhárító jelleggel, a rendszerváltás korrigálását kezdeményező nemzeti politikai tömörülés formálódjon és kezdje meg működését. Ez a folyamat elindult, majd megakadt. Az októberi önuralmát vesztett hatalmi terror hulláma végigsöpört rajtunk. A sértődés, a félelem vagy a józan kezdeményezésre való törekvés adja a folytatást? A feladat nem kicsi: 1) Alkotmányos jogfolytonosság követelése 2) Az alkotmányos logikai-erkölcsi-hagyomány evidenciák alapul vételével előkészíteni a következő részterületek reformjait: a. Privatizációs korrekciót a kirívó igazságtalanságok és bűnesetek felülvizsgálatával, valamint az értelmetlen, a csakis köztulajdonban működtethető közjavak privatizációjának helyesbítésével b. A hitel- és pénzrendszer alkotmányosságának megalapozását c. Sajtóreformot d. Oktatási és egészségügyi reformot e. Politikai reformot (választási törvény például, élő politikai közösségek mint választási körzetek) f. A természetes személy alanyi elsőbbségének biztosítását mint a jogi személyiségű szervezési eszközök tulajdonosaként g. Az uniós csatlakozási szerződés tárgyalásának előkészítését, kiemelkedően a monopóliumok elleni védettség valamint a természeti és társadalmi erőforrások nemzettől való elvonhatatlanságának elvére támaszkodva h. És lehet folytatni. Összefoglalásként a nemzet nem pótolható pártokkal elvileg sem. A pártok létezése a tapasztalatok szerint nem nyújtott megoldást a nemzeti problémák kezelésére. Tehát a közvetlen népszuverenitás katasztrófa elhárító, válság kezelő feladatra lehetőséget ad a politikai cselekvésre. Ezt erősítik az alaptörvény közvetlen szólás- és gyülekezési szabadságot garantáló bekezdései is, valamint az ENSZ és az unió idevonatkozó előírásai. Fordulópontot jelenthet, hogy a magyar társadalom kezdeményező, politikai megoldást kereső tagjai képesek-e élni a megszövegezett törvények adta lehetőségekkel, amelyeket jelentősen megerősít az európai joghagyomány számos vonatkozása, sok nemzetközi egyezmény, valamint úgy az európai mint a magyar alkotmányos hagyomány. Mit jelent az idő kizökkent tengelyének "vissza-helyezése"? Véletlenül sem jelentheti bármely múltbéli helyzet külsődleges rekonstruálását. Jelentenie kell viszont a természetes személy egyének és közösségeik alkotmányos jogai feltétel rendszerének megteremtését, társadalmi alanyiságuk garantálását, a jogi személyek eszköz jellege kezelési feltételeinek biztonságossá tételét. Mi tehát az alkotmány forrása? Szavazatégetős hazugságok - vagy az alkotmányos logikai és erkölcsi evidenciákat elfogadó, az alkotmányos hagyományt (tehát az alkotmányos közösségi szolidaritást) felvállalva tisztelő-éltető természetjogi elvű politizálás, felelős szabadság, létezési törekvés? Fordítsuk meg a cím sorrendjét: Először beszéljünk két alkotmányosságot követelő szemléletmód különbségéről, és utána tegyünk akár bő említést az alkotmányosságot elutasító sajnálatos hatalom-felfogásról. A jóindulatú válaszok két változata arról, hogy mit tekintsünk alkotmánynak. - Az egyik a hatalomról szól (az alkotmányos normák, követelmények felől), - a másik a hatalomból eredeztet (és alkotmánynak azt tekinti, amit a hatalom "megenged". A hatalommal szembeni fenntartás nélkül kezelendő alkotmányos elvárások megfogalmazása visszavezethető a közjogban legalább a két európai alkotmányos szellemű okmányhoz, az Aranybullához és a Magna chartához. Nyolcszáz év építkezése erősíti ezután fogalmainkat az alkotmányosságról. A másik, úgymond "realistább" változat látszólag a hatalom bizonyossággal kezelhető, kitapintható tényéből eredeztető, mert hiszen lám semmit sem tudtunk tenni a mai hatalmi borzalmak kifejlése ellen. De nagy a veszélye a hatalmi bizonyságból kiinduló megközelítésnek, szemben az elvi normákból kiinduló felfogással, mert könnyen oda juthat, hogy - vagy elveszíti önmagát, és a puszta hatalmi önkénynek falazó díszletté válik, elvéve a tisztánlátás számos fogalmi kapaszkodóját, - vagy pedig kimondatlanul, közvetve legalább ugyanazokra a logikai-erkölcsi-hagyomány evidenciákra kénytelen támaszkodni, amelyek nyílt felvállalását nem tartja célravezetőnek. Az első változat nem más, mint szónoki fogások kultúráltnak, tájékozottnak feltüntethető látszat tárháza, minden alkotmányossági igényt is feladva. Utóbbi esetben pedig neki kell látni pontosabban fogalmazni, hogy ha két irányzatnak ugyanazok az alapkövei, akkor miért, milyen taktikai elemben, milyen gyakorlati célkitűzésben különböznek egymástól. Ha a különbség a politikai realitás megítélésében volna, például egy alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító nemzetgyűlés esélyében, akkor szét kell választani jól érthetően a logikai-erkölcsi-hagyomány evidenciákat (és azokat önállóan tárgyalni, művelni), valamint a politikai élet alkotmányossági normákat tisztelő alapállásának követelését-szorgalmazását. Ezen különválasztás esetén lehet különbség - a latens jogfolytonosság helyreállítódásról beszélők és - a nyílt jogfolytonosság helyreállítást követelők között. De ami az alkotmányossági evidenciákat illeti, főleg az alkotmányos evidenciákat alapul vevő társadalmi reformok kidolgozását, abban a két irányzat együttműködhet, mert hiszen végső soron értékítéletükben nem sok különbség van közöttük. Sőt. Ez a különbségtétel jelentősen kiszélesítheti az alkotmányos evidenciák tudatos számontartóinak táborát. És elindulhat a keresés, hogy a magyar alkotmányos hagyomány miféle hajszálereit fedezhetjük fel a kortárs jogszemlélet elburjánzott útvesztőiben. Kísért a megállapítás, hogy a hagyomány nem más, mint a megszokott, az időben állandósult, a már kipróbált. Kísért a gondolat, hogy ami régi, az jó is. Kísért a félsz, hogy ne mondjuk ki, hogy ősi régi rossz is létezik, mert hiszen rossz és jó hagyomány között miként tudnánk különbséget tenni? Burjánzik a félelem, hogy a ránk növeszkedett diktatórikus hatalmi erőfölény útmutatása nélkül nem tudnánk lábunkon megállni, hogy igenis kell a hatalmi útmutatás, hogy merő illúzió az értelmiségi (bocsánat értelmességi) személyes megbizonyosodásra támaszkodni. Nem lehetünk eszerint valójában személyenként mind szuverének, mert az nemcsak szabadsághoz, hanem végső soron a káoszhoz vezetne. Tehát az alkotmányos hagyomány irányelveit a fontos és időtállónak bizonyult törvényeket eredményező törvényhozási (hatalmi) döntésekből kell levezetni - függetlenül azok legitimitásától (önkényes vagy korrupt voltától), függetlenül azok értelmességétől (szándékosan kijátszható bizonytalanságától vagy egyszerűen elégtelen értelmi szintjétől). És vakít a jogi szakmaiság önkénynek falazó önbizalma, miszerint ha a hatalmi önkény helyett a törvényhozás és a jogrend képtelenségeiről kell beszélnünk, akkor nyugodtan mondhatjuk ugyanannak a hatalmi önkénynek a törvényi §-burkát akár alkotmányosnak is. Érzelmi töltetű, indulatos szavak mögött a következő logikai alapok találhatók: ha csak a hatalom, sőt az államilag intézményesült "prokrutesz"-hatalom az egyetlen forrása a törvényeknek, és nem számít sem a kulturális örökség, sem az emberi igazság, ha semmi sem számít tehát, ami a hatalomtól független, akkor milyen pluszt jelent az alkotmányosság hamisított máza a §-ba szedegetett önkényuralmi parancsoknál, önkényuralmi elvárásoknál? Azt állítom tehát, hogy kimondva vagy kimondatlanul az alkotmányos evidenciák nélkül nincsen alkotmányosság - akár tetszik ez a hatalomnak, akár nem. És ha egy szavazatégető és hazug hatalom azzal kérkedik, hogy ő fogja megvédeni az alkotmányosságot, és embereket vesz üldözőbe, mint az alkotmányosság őre, akkor előbb utóbb az emberiség ugyanúgy fog rajta kényszeredetten röhögni, mint ahogy komolytalannak tűnik a tengert korbácsoló hajdani uralkodó emléke. Idővel ezt a hatalmi téboly szükségtelen betegségének, úttévesztésének fogják betudni. 63 évvel a magyar alkotmányosság német megszállással felfüggesztése után a harmadik generációs köztársasági hazugságok, lopásáradatok, genocídium-szintű szándékos (azaz részben rosszhiszemű részben pedig kishitűen buta) reform imitációk több mint 16 éves kavarodásában elmélkedjünk végre azon, hogy mi az alkotmányosság forrása, és ezen belül, hogy mi a magyar léthez kötődő, a magyar létet meghatározó alkotmányt tisztelő társadalmi reformok mai ésszel megfogalmazható magva. A rendszerváltási társadalmi koncepció kérdése áll a háttérben, mint közvetlen, kényszerítő, de legalábbis kikerülhetetlen aktualitás, amit 16 éve próbál a hazai rendszerváltást imitáló álpolitika elodázni. Elég régen, fél emberöltő óta érlelődik a kérdés feltétele illetőleg a válasz mérlegelése. Rosszindulatú válaszként értelmezem a rendszerváltási társadalmi koncepció kérdésében azt, amelyik szerint a globális korszakban érdektelen egy kis helyi térség, közösség saját hagyományával, identitásával foglalkozni, helyette a globális birodalmi parancsoknak engedelmeskedő közeget, genocidizált homogén és jellegtelen masszát, kell teremteni. Ez utóbbi esetben (ha elfogadható lenne) fel sem merülhet a reális igény, hogy a politika beszámoljon, felelős legyen a helyi lakosság felé. Tehát ha a politika - hazudik az imitált politikai szavazatok elégetésével, - ha hazudik a politikai elvárásnak megfelelő bírósági ítéletekkel, - ha hazudik a törvények elszabotálásával vagy a törvények hamisításával, - ha hazudik a költségvetés minden lépésével, mert uzsorás fondorlatossággal a társadalom nevében felvett, de másra költött, tehát ellopott hitelek visszafizetési kötelezettségét állami eszközökkel hárítja át a társadalomra, - ha hazudik a privatizációs folyamat döntő fordulataiban, és ezzel milliók elemi létfeltételét vonja meg, - ha hazudik minden megnyilvánulásában, mert valójában latens polgárháborút, ha éppen nem megszálló hadműveletet folytat a magyarság ellen, - akkor az a politika legfeljebb bepiszkíthatja az alkotmány fogalmát, de nem vehető komolyan a véleménye sem régi sem új, sem ENSZ sem uniós értelemben sem (és ebben az sem lehet mentsége, hogy az általa csalárd módon uralt társadalom nagy hányadában még nem heverte ki a szovjet megszállás nyomorító időszakát). Nem egyszerűen a nemzetére támadt ismételten az úgynevezett baloldal és most annak mai balliberális változata, hanem a kivérzett, nehéz eszmélésében, átrendező rendszerváltásában védtelen és jóhiszemű társadalom egészére (mint betegére támadó orvos, vagy mint az állampolgárára támadó diktatórikus állam), más kifejezéssel élve a békés építkezéssel minden múltbeli konfliktust és károkozást nagylelkűen letudni kívánó jogkiterjesztő és sérelemkompenzáló, igazságos rendszerváltással újrakezdést kereső, nagylelkű magatartásra igyekszik csapást mérni. A társadalompolitikai kudarcot a társadalom felszámolásával igyekszik elintézni. A mai szavazatégető és hazugsággal vagyoni-hatalmi kiváltságra törekvő társaság a diktatúra lelki örökségi legaljának foglya. Annyira nem hiszi el, hogy az emberi világnak nem az egyetlen kulcsa a hazugság, annyira nem hiszi el, hogy az emberi világ végső soron nem a hatalmi blöffön alapszik, annyira nem hiszi el, hogy az emberi világ akár meg is érthető, sőt tisztességgel vállalható, hogy heves túlélési görcsében magával igyekszik rántani mindent, amihez hozzá tud érni a poklok mélységes mély fenekére. Szerencsétlen vergődő aljasság a lényege. S itt rúg-kapál a fejünk körül. Részéről nincs kegyelem, mert nem érti, hogy mi az. Ő csak a maffiózók kérlelhetetlen ököljogát hajlandó elfogadni. Nem a társadalmi túlélésért, megújulásáért küzd, hanem hogy legalább ő vagy akár kizárólag ő legyen a túlélő - bármi áron. Mintha Krisztus újra kezdhetné megváltó küldetését. Mintha a lenini marxizmus minden hazugságát, sőt minden túlegyszerűsített értelmetlenségét elhinnék ma is, mint a bölcsesség egyedüli forrását. De térjünk vissza talán katakomba-elmélkedésünkben az alkotmány kérdéséhez. Összedőlt a XX. Század új világa, mint valami legújabb Bábel-torony. A romok törmelékei közt nekünk mégis elmélkedni kell. - A csorbult téglák halmazából okulhatunk, de nem a csorbult téglákból kell mechanikus erózió logikájával kikövetkeztetnünk, hogy mivé foszlott a hajdani eszmeiség, s annak porához, a ma már akár érthetetlen kiragadott-torzult részletekhez, mozzanatokhoz ragaszkodni, - hanem tekintetünket a romokból felemelve, a magunk vállalásaival is inspirálva kell újjá élesztenünk az alkotmányos ideákat, a magunk életének alkotmányos törekvésű kiteljesítéseként - mint az alkotmányosságot vállaló-követelő emberi létezés mai tanúságtételét. Meztelen a király! - nincs is nem is volt komolyan vett nemzeti szellemiségű rendszerváltási program. De lehetne. Nemcsak követelni kell, kezdeményezni kell. Ne állítsuk szembe-párhuzamba a pártprogramokkal. Azok más síkon mozognak. A közvetlen népszuverenitás elvére támaszkodva el kell kezdeni alapvető követelések megfogalmazását. Sokkal nagyobb a feladat, mint a legtöbben gondolnák: nem elfoglalni kell a hatalom bástyáit a nemzeti politika számára, hanem tervbe kell venni végre e bástyák megépítését (nincs mit elfoglalni, nincsenek meg a nemzeti szellemiségű rendszerváltás korrekcióra a párt-tervek!). Legyünk őszinték. Saját restségünket is monitoringozhatnánk: mit nem tettünk meg az önállóan átgondolt nemzeti szellemiségű rendszerváltás módosításhoz? És monitoringozhatnánk a jelenlegi állapotot rendszeresen, csak ehhez alternatív kiinduló pontok kellenének, amelyekhez képest minősíthetnénk. Nem a részletes adatok hiányoznak a munkánkhoz, amelyeket a Statisztikai hivatal eltitkol előlünk, hanem egyáltalán az adat-koordináták, az alapfogalmak nem álltak össze. Ehhez kínál jó kiinduló pontot a komolyan vett alkotmányossági jogfolytonossági munka. Na, meztelen a király. Kimondtam (én is). De most ki fog szőni-fonni, varrni? Fáy Árpád

0 komment , kategória: Általános

Címkék: népszuverenitást, értelmetlenségét, pártprogramokkal, jogfolytonossági, elmélkedésünkben, kiegészítéseként, elszabotálásával, értékítéletükben, alkotmányosságot, képtelenségeiről, helyreállítódási, kényszeredetten, tulajdonosaként, rendszerváltási, megfogalmazható, népszuverenitás, jogfolytonosság, úttévesztésének, értelmességétől, megfogalmazását, felszámolásával, legitimitásától, rekonstruálását, kötelezettségét, helyesbítésével, visszavezethető, alkotmányossági, kibontakozásnak, rendszerváltást, kezdeményezésre, számontartóinak, megközelítésnek, kikerülhetetlen, állampolgárára, alkotmányosság, megfogalmazása, alábbi tervezetet, nemzeti szellemiségű, nemzeti konzultáció, félbe maradt, párttól távolítva, hajdani reformkori, megkeresett alapítványi, politikát meghatározó, hazudós Gyurcsányhoz, másik oldalon, hagyomány mechanikus, evidenciára szemléletes, reggeli rádióműsor, sexuális felvilágosításról, korban férjhez, égvilágon semmilyen, Zétényi Zsolt, Kocsis István, Magyar Köztársaságban, Mintha Krisztus,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]